#92 - Változások. Már megint

 

Valószínűleg mondanom se kell, hogy ezt a posztot is vagy háromszor kezdtem újra, mert hát egész egyszerűen nem sikerült befejeznem, meg történtek új dolgok és hát amiről beszélni akartam, azt is átértékeltem, és végül az egészet töröltem és újrakezdtem. Ezen nem segít, hogy ezek a '20-s évek olyan átkozottul eseménydúsak! Nem tudom, hogy ki dugta fel a zabszemet a seggébe, de hogy ki is vehetné onnan, mert hogy ez már nem állapot. 

#91 - So far, so good

 

Berúgtuk 2024 kapuját, és el kell, hogy áruljam: én iszonyatosan át lettem verve. A melóhelyen mindenki beszaratott, hogy a december majd ilyen húzós lesz, meg hogy olyan brutális lesz, és senki nem mehet majd szabadságra, meg hogy lehet, hogy túlórázni is kell majd, amit ráadásul ilyen tizenkét-tizennégyórázásnak kell elképzelni.
Aha.
Aha.
Nem.
De hogy így nagyon nem. 

#90 - Tervek és álmok

 

2024 van folks! Ahogy egy tumblr poszton láttam, ez nem is egy valid évszám, hanem egy időpont jelző egy sci-fi regényben, és minél többet gondolkozok ezen, annál inkább kezdem belátni, hogy teljesen igaza van. Ami a bolygó meg a társadalom általános állapotát illeti, igazából tökéletesen bele is illik bármelyik apokaliptikus regénybe, már ami a kezdeteket illeti. Személy szerint egy földönkívüli megszállásnak jobban örülnék, és már a zombiapokalipszis túlélő csapatom is megvan a fejemben, de hát az ember nem kaphat meg mindent amit akar. 

#89 - Ha eljő szép karácsony

 

Igazából fogalmam sincs, hogy miért hiszem azt, hogy majd idén nyugalmas és lassú lesz a december, és lesz időm kiélvezni a dolgokat, amikor eddig még soha nem volt nyugalmas vagy lassú a karácsony előtti időszak. 
A karácsony meg amúgy is mindig őrültekháza, főleg a szüleimnek köszönhetően. Igaz, főleg anyámnak köszönhetően, meg az anyai ági rokonoknak, akik a hangosabb idióták a családban. Apám meg amúgy is inni fog, mint mindig, hiába esküdözik anyám, hogy most már kevesebbet teszi, amikor most is vannak érdekes húzásai. Főleg azért, mert baszik enni az alkoholra. Mondanám, hogy nem olyan vészes, mint amilyennek ezt leírtam, de... igazából pontosan olyan pocsék. Oké, mostanság már nem kell azon gondolkozni, hogy vajon mennyire tudom gyorsan tárcsázni a rendőrséget, ha eldurvulnának a dolgok, de nem érzem, hogy olyan nagy fejlődések történtek volna. Kivéve engem. Én elég nagyot változtam. Mázlimra. Úgyhogy idén azon leszek, hogy az energiáim ne arra menjenek el, hogy egy hologramot tartok fent nekik, hanem arra, hogy a saját pajzsaimat erősítsem. Ami egyáltalán nem ugyanaz! Érdekes lesz, ez biztos. 

#88 - It' terror time again!

 

Végre megint október van! Túléltem a nyarat! Meg a munkakeresési depressziót is vele együtt! És most már megint hordhatok ruhákat! És tudok aludni normálisan! Már amikor nem ébredek fel teljesen indokolatlanul hajnali egy órakor és nem bírok visszaaludni. De ezt ráfogom az időjárásra, mert az amúgy is egy fasz mostanság. Köszönjük klímakatasztrófa, és multimilliárdosok, akiknek nem igénye megváltoztatni a rendszert, hiszen ők a nyertesek. 
De egyszer majd úgyis felgyújtom a kapitalizmust és minden sokkal szebb lesz, meglátjátok.
Addig is, ebből a helyzetből igyekszem kihozni a legtöbbet. 

#87 - I'm pissed off

Oké srácok, brace yourself, mert ez bizony egy kiakadós poszt lesz. Az utóbbi időben elég sok szarság történt velem, és nem érzem úgy, hogy sikerült volna feldolgoznom a dolgokat, valamint a pszichológusomhoz is ki tudja mikor jutok el legközelebb - főleg, mert sírógörcsöt kapok a telefonálás gondolatától is -, és valahol ki kell adnom a dolgokat. Persze a barátaim meg az írópajtijaim is nagyon rendesek, türelmesek és normális tanácsot adnak, de nagyon azt érzem, hogy kezdek átmenni egy egészségtelenebb állapotba, viszont emellett valahol ki kell adnom. 
És ekkor eszembe jutott a blogom. 
Hogy használhatom erre is. 
Így most a tófenekek kikaparásának mentális megfelelője fog következni, ghouls, monsters, and everything between in the shadows and lights.

#86 - Kezünk alatt ég a munka

Egyszer, egyszer srácok leülök egy szép napon, és végig írom egyszerre a blogbejegyzéseim, mert vagy ötödszörre kezdem újra ezt a nyamvadt posztot, és tudjátok mikor kezdtem el írni? Júliusban! Értitek? Júliusban! És még mindig csak ott tartok, hogy újra meg újra meg újrakezdem, mert egyszerűen annyi minden történik, hogy nem bírom léptékkel. 
És tudom, hogy egyszerűen nem tudom úgy csinálni, hogy jó, akkor most leülök és megírom, mert szakaszosan történnek velem dolgok - mint valószínűleg mindenki mással is az életében -, és az úgyse megy.
Anyway, ha ezt sikerül végig írnom és kimegy, akkor mindenki tekintse magát kibaszott szerencsésnek, hogy még mindig tájékoztatva van a random queer dolgaimról a netsztyeppén.

#85 - Révek és vámok

 

Sokadszorra kezdem újra ezt a posztot, ezen a ponton inkább már meg sem számolom, hogy hányadszorra, mert MINDIG történik valami. De hogy mindig történik valami, ami miatt át kell gondolnom, meg kell változtatni az egészet, vagy előröl kezdeni, mert egyszerűen már nem az van, amit leírtam. Alapjáraton is hetekig írok egy posztot - ezért kaptok hónaponként egyet, maximum kettőt -, de hogy ezt már május óta folyamatosan elkezdem és kitörlöm, mert annyi minden történik.
És még kétezerhúsz volt kemény év.